Forrás:
www.playware.hu

A régebbi időkben a játékok zöme logikai és stratégiai alapokon nyugodott. A PC megjelenésével erősen kitágultak a határok, de ezt a két komponenst soha nem hagyták kihalni. Több olyan game is elkészült, melyek korántsem a csicsás grafikájával, vagy hihetetlen hangzásvilágával és zenéjével vonzotta az embereket. Ezek mind az AI és a játékmenet kiválóságára épített, akárcsak a most PC-re kiadott Yu-Gi-Oh! Power of Chaos: Kaiba the Revenge című program.

Visszatekintés

A japánoknál nagy múltja van a manga elnevezésű rajzstílusnak, mely tulajdonképpen egy kézzel rajzolt képregényt jelent. Ha egy ilyen képregény sikeres lesz, akkor rajzfilm is készül belőle, ez az anime (pl.: Dragon Ball, Pokemon). A Yu Gi Oh is így kezdte, de mára már igen komoly rajongó tábora van. A lényege egy kártyajáték, mely nem a szokásos alapokon nyugszik. Yu Gi-nak és barátainak a sorozat során több nagy ellenféllel is meg kell küzdenie, az egyik ilyen nagy ellenfél Seto Kaiba, akinek nyomán ez a program elkészült.

Alapok

A játék lényege tehát egy kártyajáték lesz. Grafikailag ugyan nem nagy ágyú a program, de már az elején is említettem, hogy ez nem is arról szó. A főmenüben érdemes először a kártyapaklinkat ellenőrizni, megismerni a szörnyeket és a többi lap képességét. Csak ezután induljunk neki a küzdelmeknek.
A játékosok egyenként 40 és 80 lap közötti paklikat kapnak, melybe maguk válogathatnak lapokat. Ezután számomra kissé gyerekesnek tűnő kő, papír, olló játékkal eldől a kezdés joga, vagyis hogy ki legyen az első, aki lép. Ezután indul meg csak a harc.
A kártyalapok igen változatosak, de mindegyikből alapból kettő is van. A legfontosabb szereplők a szörnyek, csak általuk lehet megnyerni egy játszmát, 6 tulajdonság (pl.: föld, víz, tűz, stb?) és 20 típus (pl.: zombi, harcos, stb?) alapján vannak felosztva. A jobb alsó sarokban a kártyalapon leolvasható a támadó (ATK) és a védekező (DEF) pontja, ezek alapján kell mérlegelni, hogy támadó, illetve védekező állásban helyezzük le a táblára a lapot, de hogy az ellenfélnek kellemetlen meglepetéseket is okozhassunk, lefordítva is letehetjük, azonban így csak védekezhet a szörnyünk. Így az ellenség, azaz Kaiba, a mindenkori párbajtársunk kockáztathat, hogy vajon képes e kiütni a lapot, vagy inkább kivár, ameddig magamtól előhívom. A kép feletti sorban a lapon csillagok jelzik az erősséget, ha 4, vagy annál kevesebb van, akkor bármikor lehívható, azonban ha annál több, akkor csak egy másik szörnykártya árán lehet kitenni a küzdőtérre. A két játékos egyenként 8000 ponttal indul, ezeket kell minél előbb letornázni a győzelemhez. Ha egy szörnyet támadó állásba tettünk, akkor ha azt meg is semmisíti egy magasabb támadó ponttal rendelkező bestia, mi nem veszítünk ebből a pontszámból, viszont ha támadó állású szörnyet ütnek le, akkor az már érzékenyen érintheti győzelmi reményeinket. Ha nincs szörny letéve, akkor a támadás közvetlen, így egy az egyben elvesztjük az ellenfél támadópontjaival megegyező mennyiséget. Egyszerre több szörnnyel is támadhatunk, de egy lény csak egy szörnyeteggel küzdhet. És hogy mi is a győzelem jutalma? Egy kártya, amellyel saját gyűjteményünket növelhetjük és persze bármikor csatába küldhetjük. Ha esetlegesen vesztésre állunk, de nem akarunk veszíteni, akkor a paklira tett kéz a feladást jelenti, ami után a párbajnak vége.
A szörnykártyák mellett még két nagyobb kategória van a pakliban. Az egyik a csapda lap. Egy ilyen kártya mindig egyedi képességet hordoz, ami fel is van tüntetve rajta. Képesek vagyunk jóformán bármire, akár az ellenfél teljes szörnyállományát is a sírba küldhetjük, ha a párbajban egy lépése óvatlan. A taktikát tulajdonképpen ezek a lapok, valamint az úgynevezett varázs lapok határozzák meg. A varázslapok is egyediek, mindegyiknek más a tulajdonsága. Mindemellett a győzelemben nagyobb szerepet játszanak. Ezekkel a kártyalapokkal már a saját szörnyeinkre is hatással tudunk lenni, fúziót is beindíthatunk, ha esetleg olyan lapjaink vannak és a talonban lévő fúziós szörnyet, ami kiemelkedő támadó és védekező pontokkal bír, elő tudjuk hozni. Min a két kártyatípust a tábla alsó részén kell elhelyezni, ami lehet konkrét kirakás, vagy lefordított készenléti lap.
Az egész játékot az egérrel irányítjuk, billentyűzetre nem nagyon lesz szükségünk, egyedül a visszajátszások és pakli összeállítások mentéseknél, de a játékállás automatikusan mentődik. A kártyák kiosztása után ha rávezetjük a kezet ábrázoló kurzort, akkor két szöveg jelenhet meg alapból a szörnyeknél, vagy a SET, ami a lefordított védekező állást prezentálja, vagy a SUMMON, ami a szörny azonnali bevetését jelenti. A másik két kártyatípust aktiválni lehet, de le is fordíthatjuk.
A játék összesen 7 fázisból áll, amiben a harmadik, azaz a Main 1 állapot és a támadó, azaz a battle phase a lényeges. Ilyenkor választjuk ki a kívánt lapokat, ilyenkor használhatunk mindent, bizonyos számbeli korlátok mellett, majd ezt követően dönthetünk, hogy támadunk- e, vagy sem. Ha nemmel döntünk, akkor az ellenfél jön ugyanezekkel a lépési periódusokkal. Ha már itt tartunk, akkor érdemes pár szót szólni a mesterséges intelligenciáról is. A fejlesztők nagyon nagy bravúrt vittek végbe a megalkotásával, mindenre a lehető legjobban reagál, nem vét hibát és minden lépésének oka van, nem is próbál vakon próbálkozni, sőt, észrevettem, hogy alkalmazkodik a játékoshoz, megfigyeli a lépéseit és ahhoz igazítja a sajátját. Elképesztően játszik és nagyon elmés, bár néha már úgy érzi az ember, hogy csal.

Az igazat megvallva eddig nem játszottam kártyajátékokkal, stratégiai játékokkal sem sűrűn, de ennek a gammának a játékmenete és ötletessége nagyon megfogott. Élvezetes, és mindemellett nagyon nagy kihívásokat rejt magában. Képes megadni azt az izgalmat, hogy egy tökéletes vesztes helyzetből (nálam 8000-2700) is képesek lehetünk fordítani, ha elég jó lapokat kapunk és tartunk meg, valamint jó stratégiára építünk. Aki szereti a kihívást, netalán még a rajzfilmet is látta, annak ez a játék tökéletes időtöltés lehet, pláne ha az előző részt is begyűjtjük mellé.